Branko Čegec i Miroslav Mićanović u prijevodu Gábora Csordása

Boraveći u DHKP-ovoj rezidenciji, Gábor Csordás pronašao je vremena i za poeziju. Zahvalni smo što je s nama podijelio prijevode po jedne pjesme Branka Čegeca i Miroslava Mićanovića, tek izašle ispod njegova prevodilačkog čekića.

mrtve kokoši Miroslav Mićanović Pričalo se da njihove žene vade iz zemlje mrtve kokoši zakopane na ulazu u selo. Kopaju što je skriveno, bolesno, još u perju i nije više za jelo, namijenjeno zemaljskim crvima. Zašto to rade? Zbog hrane? Zbog djece? Zbog prodaje u Italiju? Je li tko vidio crne žene koje to rade dok njihovi muškarci piju i kupuju željezo, bakar i cink? Kako je to moguće i zašto to rade. Zašto se to događa kad to nitko ne vidi i ne zna. Zbog hrane? Zbog djece? Zbog prodaje u Italiju? Tko zna. Bog zna. iz zbirke Jedini posao (MeandarMedia, Zagreb, 2013.)

döglött tyúkok  Miroslav Mićanović Azt beszélték, hogy asszonyaik előhúzzák a föld alól a falu szélén elásott döglött tyúkokat. Kiássák, ami el volt dugva, ami beteg volt, még tollas, már nem ehető, amit a föld alatti férgeknek szántak. Miért csinálják? Az ennivalóért? A gyerekekért? Hogy eladják Olaszországban? Látott valaki fekete asszonyokat, akik ezt csinálták, amíg a férjeik ittak, és megvették a vasat, a rezet és a cinket? Hogy lehet ez, és miért csinálják. Miért történik ez, mikor nem látja és nem tudja senki. Az ennivalóért? A gyerekekért? Hogy eladják Olaszországban? Ki tudja. Isten tudja.

Suknja Branko Čegec Muška ljepota mora izgledati opasno. Ženska je difuzna, u velikom rasponu, od skrivanja do egzibicije. Oni su usklađen par. On je nabildan, obrijan, ledi krv u žilama: militantna četka oblikuje konture glave. Ona je mainstream: izrazito našminkana, prejakog obruba oko krupnih očiju, dvostruka metla trepavica, grimiz na usnama. Pronašli su društvo, poskidali zimsku odjeću. On svjetlucavu jaknu ispunjenu perjem, ona brutalno crven kaput: suknja je bila primjerena kontekstu, duboko ispod koljena. Sa stražnje se strane, na opće zaprepaštenje, zalijepila za hulahop, njegove umjetne prste koji su otkrili sve što je dress code želio skriti Možda je elektricitet? Možda su poroci? Ona nije ni trepnula. Otrela je tkaninu iz zagrljaja hulahopa, sjela za stol, prebacila nogu preko noge, i zapalila tanku cigaretu, otiskujući nonšalantno grimiznim ružem usne na žutom filteru. iz zbirke Uspon i pad Koševskog brda/ Sarajevo za prolaznike (MeandarMedia, Zagreb, 2019.)

Szoknya Branko Čegec A férfiszépség látsszon veszélyesnek. A női diffúz, széles skálájú a rejtegetéstől a megmutatásig. Ők ketten összeillenek. A férfi kigyúrt, borotvált, vérfagyasztó: katonás kefefrizura formálja feje körvonalát. A nő mainstream: sminkje feltűnő, nagy szeme túl erősen kiemelve, duplahosszú pillaseprők, bíbor ajkak. Megvan, akiket kerestek, leveszik a téli ruhákat. A férfi tollal bélelt csillogó dzsekit, a nő brutálvörös kabátot: a szoknya az alkalomhoz illőn mélyen a térd alá ér. Hátul azonban általános megdöbbenést keltve fönnakadt a harisnyanadrágon, egy műkéz tárja föl azt, amit a dress code takarni hivatott. Elektromosság? Káros szokások? A nő meg se rezzen. Kiszabadítja a szoknyát a harisnyanadrág markából, leül az asztalhoz, keresztbe veti a lábát, és egy vékony cigarettára gyújt, hanyagul összekenve bíborvörös rúzzsal a sárga filtert.